A sok szerencsétlenkedés ellenére viszonylag korán sikerült megérkezni a szállodához Wanderupban és a gyors városnézés után még arra is volt időm, hogy a recepción megkérdezzek ezt-azt Dániáról. A wanderupi szálloda különlegessége, legalábbis számomra, hogy eléggé kocsmajellegű volt az étkezdéje és ha nem tudtam volna, hogy ez egy szálloda akkor a recepciót simán bárpultnak nézem. Szóval elkezdtem érdeklődni Dániáról és hamar kaptam tanácsokat, tippeket mindenhonnan. Ez ám a segítőkészség! Az egyik legjobban kihangsúlyozott tanács, hogy mindig pöccre tartsam be a sebességkorlátozásokat különben nagyon mélyen bele kell majd nyúlnom a pénztárcámba. Tekintve, hogy ezt németek mondták, annak a fele se lesz tréfa, ha megbüntetnének! Fel akartak készíteni az utak pocsék minőségére is de ezeket leráztam annyival hogy Magyarországról jöttem, az otthoni utaknál biztosan jobbak Dániában az utak. Illetve meg is nyugtattak, hogy Dániában egyelőre (ezt nagyon ki is hangsúlyozták, hogy egyelőre) tényleg nem kell fizetni az autópályákon csak a hidakon viszont azok nagyon nem lesznek olcsók!

Ezzel az új tudással felvértezve és egy kiadós reggeli után indultam el másnap reggel Dániába. Furamód az autó navija, ami előző este sehogyse akart betalálni Wanderupba, most minden gond nélkül megtalálta a kifelé vezető utat. Lehet hogy este megcsináltak mindent az utakon és reggelre már minden utat újra megnyitottak? Németországban ezt tartom valószínűbbnek, mint hogy a navi esetleg frissítette magát az este.

Az első tervezett megálló a Storebælt híd volt kb 200 km-re. A híd a Fyn és Sjælland szigeteket köti össze 1997 óta. 10 évig építették és átadása után szinte egyik napról a másikra szüntette meg a több mint 100 éve folyó kompforgalmat. Nem csoda, a korábbi 1 órás kompozás a szoroson 10 perc autózásra rövidült a 18 km hosszú hídon. A hídat két részre osztja Sprogø sziget ahova legnagyobb sajnálatomra, egyik irányban sem lehetett lehajtani kocsival a kis szigetre.

Azt gondoltam, hogy a hídra addig nem is lehet felhajtani amíg nem fizetek, úgyhogy előtte megálltam a közeli kis étteremnél és ettem is egy jó kis dán hamburgert. Érdemes itt megállni, egyrészt nagyon jó az ételkínálat másrészt pedig el lehet sétálni jó hosszan a híd mellett egy kis mólóra, ahonnan egész jó képeket lehet készíteni a hídról, ha az embernél van megfelelő objektív. Egyébként pedig simán fel lehet hajtani a hídra ezen az oldalon, majd a másik oldalon a lehajtáskor kell fizetni 34 eurót. Otthon még bármennyire is kerestem nem sikerült találnom olyan fizetési lehetőséget, mint az Øresund hídnál.

Ezzel el is érkeztünk a következő megállóhoz, már Koppenhágában az Øresund hídhoz. Koppenhágába nem mentem be mivel azt gondoltam, hogy majd a többiekkel úgyis felfedezzük a várost a koncert előtt, társaságban mégiscsak jobb a városnézés. Nade vissza a Koppenhágát és Malmöt összekötő hídhoz, ami a világ leghosszabb kétszintes ferdekábeles hidja is egyben. Érdekesség, hogy a hídra Dánia felől egy 4 km hosszú alagúton keresztül lehet felhajtani. Erre a koppenhágai reptér, vagyis inkább a reptér miatti repülőforgalom miatt volt szükség, ugyanis a tartópillérek pont a le- és felszálló repülőgépek útjában lettek volna. Viszont egy alacsonyabb híd a hajóforgalmat akadályozná. Persze építhettek volna egy alagutat is a két ország között, de az meg eléggé drága mulatság lett volna, így egy félig alagút, félig híd építése lett a megoldás. Azonban a szoroson a híd építése előtt nem volt semmi, ahol az alagút a felszínre jöhetett volna, így egy mesterséges szigetet is létre kellett hozni az építkezés során ezáltal növelve Dánia területét is. Tehát az építkezés során egy 1,3 millió négyzetkilométeres mesterséges szigetet, egy csúcsokat megdöntő hidat és egy a maga nemében legnagyobb alagutat is meg kellett építeni. Ezt még akármelyik jött-ment magyar kivitelező is megoldaná, de a határidő és kötbér hallatán már tuti sikoltozva menekülnének, mindezt 5 év alatt kellett megcsinálni. 1995-ben a szigettel kezdődött az építkezés és elég hamar bele is szaladtak az első komoly bukkanóba. Sikerült a kotrás során egy bombát is kihalászni. De mit keresett a Balti-tenger mélyén egy bomba? 1945 májusában ünnepelték itt a II. világháború végét. De hogyan??? A brit Királyi Légierő a koppenhágai reptér felett tartottak légibemutatót melynek az is része volt, hogy éles bombákat szórtak a tengerbe és persze nem mindegyik robbant fel. Emiatt át kellett vizsgálni a területet, összesen 16 bombát találtak! A hidat még így is a határidő lejárta előtt, 2000 július 1-jén adták át és így az átkelési idő Koppenhága és Malmö között 12 percre rövidült. De volt a hídnak egy másik nagyon fontos hatása, létrejött egy új város, Koppenmalmö. Hatására valamennyire egységesült a munkaerő- és lakáspiac is. Koppenhágában korábban nagyon magasak voltak a lakásárak míg Malmöben jóval olcsóbbak. Mi se véletlenül döntöttünk amellett, hogy inkább Malmöben foglaltunk szállást.

Mondani se kell, hogy naponta rengeteg ember használja ingázásra a felül haladó 4 sávos utat és az alul haladó vasúti pályát. Wikipedia szerint 2010-ben 20400 ember járt munkába a hídon keresztül. A hídon rendszeresen áthaladó autósoknak (meg persze gondolom kisteherautóknak és kamionoknak is) találták ki a BroPas-t. Egy áthaladás (személygépkocsival) a hídon 50 euró. Tehát mivel én legalább kétszer autóztam át a hídon ez 100 euró lett volna. A BroPas viszont évente 41 euró és ha ezt megveszi az ember akkor utána áthaladásonként már csak 22 eurót kell fizetni. Tehát nekem a két áthaladás így már csak 85 lett. Ráadásul ilyenkor már a fizetéssel se kell bajlódni mert kaptam egy kis chipet, amit a visszapillantóra kellett felrakni így a megfelelő sávban simán áthajthattam ők meg kiszolgálták magukat a hitelkártyámról. Csak el ne felejtsem majd lemondani, különben máris nem érte meg annyira!

Miután lehajtottam a hídról jött az első meglepetés, egy kétsávos körrforgalom. Mi olyan nagy cucc egy kétsávos körforgalmon, gondolhatja az ember... Eddig megszoktam, hogy egy kétsávos körforgalomra valamilyen tábla hívja fel a figyelmet, amiről az ember már időben tudja hogy mégis hogyan vannak a sávok kialakítva abban a körforgalomban ha esetleg egyből jobbra ki akarok hajtani akkor van-e valami külön útvonal, stb, stb. Na én ott találkoztam először nem hagyományos kialakítású kétsávos körforgalommal, ami előtt nem volt semmilyen tábla, ráadásul még a reggeli csúcsforgalom volt, szóval extra óvatosan hajtottam be, figyelve nem csak a forgalomra, de felfestésekre is. Nem lett volna jó egy koccanással kezdeni a svédországi kalandot. Kihajtva a körforgalomból mire megnyugodtam volna már jött is a következő, kicsit más felfestésekkel, aztán még egy, meg még egy, ráadásul ez nem is igazi körforgalom volt mert piroslámpa is volt benne, tehát a körforgalomban haladó autók is kaphattak pirosat. Azt hiszem ennél több variáció egy többávos körforgalomra már csak akkor lenne, ha még mondjuk egy villamosvágányt is keresztbevinnének rajta, de az már inkább szopatás lenne. Egy ilyen helyről tudok csak és azt is igyekszem elkerülni ha abban a városban van dolgom. A körforgalmas kaland vagy kiképzés – hívja ki aminek akarja – innen már laza vezetés volt a szállodáig. Megtaláltam a mélygarázs lehajtóját, lehajtottam, beparkoltam, irány a recepció.