A Rajna völgyét Mainznál elhagyva Luxemburg felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy még Németországban, Trierben megszállok és korán reggel onnan indulok tovább. Azért esett a választásom Trierre mert már elég közel volt a határhoz és itt találtam szimpatikus szállást is. Későn értem a városba és amikor a tulaj kérdésére elmeséltem mi járatban vagyok, egyből rávágta, hogy akkor a Porta Nigra-t is biztos megnézem majd. Eszembe se jutott, hogy megnézzem mit lehet megnézni itt Trierben és sajnos nem is jutott rá másnap se sor. Na sebaj, majd ha legközelebb erre járok megnézem.

Sose gondoltam volna, hogy 24 órán belül szerencsém lesz az Airbnb lakások két végletéhez. Dániában az eddigi lakások legpocsékabbjához, Németországban pedig a legjobb lakáshoz volt szerencsém és azóta se voltam úgy elájulva egy Airbnb lakástól. Ha Blombergfelé szállást kerestek, ezt a lakást nagyon ajánlom! De tényleg, ez nem fizetett reklám!

Hát alvás az nem nagyon volt. Pont mikor már elaludtam volna elkezdett mellettem zümmögni egy szúnyog. Mindenki ismeri ezt, így nem lehet aludni kéremszépen! Meg kell keresni és elintézni hogy ne zümmögjön itt nekem! Lámpa fel, fül hegyez, meredt figyelés, látom, PUFFF, elintézve, vért se szívott, lámpa le, fej vissza a párnára, joccakát! … Bzzzzzz, Hogyaza! Lámpa fel, fül hegyez, figyelés, megvagy, PUFFF, ez is letudva, lámpa le, fej vissza a … Bzzzzzz, Mi a …??? Lámpa fel, figyelés, CSATTT, Van még? figyelés, dirrdurrpiffpaffcsörkattreccs, több már tuti nincs, lámpa le, alv… Bzzzzzz… EZ. MENT. EGÉSZ. ÉJJEL! Hajnali 2 körül meguntam, felöltöztem, bepakoltam a cuccom a bőröndbe, aztán mindent be a kocsiba, bezártam a lakást, kulcsot leraktam ahova megbeszéltük és elhúztam mint a vadlibák. Meg se álltam Havneby kikötőjéig. Még nem volt 3 óra se, a komp fél 9-kor indul, akkor talán aludni is kéne végre. Elpakoltam a hátsó ülésről mindent, előkapartam egy pokrócot takarónak, meg valami pulcsit párnának, elhelyezkedtem viszonylag kényelmesen, hmmm, nem is olyan rossz ez a hátsó ülés ebben a kocsiban, joccakát! Bzzzzzzz…. ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Bármennyire is aranyos kis házikót sikerült találnom erre az estére sajnos az ágy nagyon kényelmetlen volt és nem tudtam magam igazán kipihenni. Persze egy ilyen utazás nem is a nagy nyugalomról és pihenésről szól. Pihenni majd ráérek ha nyugdíjas leszek. Mindenesetre a mai nap nem volt teljesen betáblázva, tekintve hogy a mai célpontokat nem egyszerű gyalogosan megközelíteni illetve talán már a tervezéskor sejthettem, hogy nagyon nem úgy fognak alakulni a dolgok ahogy én szeretném.

A koncert másnapján ismét a reggelinél volt a gyülekező, jó korán mert a repülőgépet is el kellett érni. 4 óra alvás után képzelhetitek milyen friss és üde volt az egész társaság. Nagy nehezen én is összekapartam magamnak valamit reggelinek és próbáltam valahogy magamhoz térni. Nekem ugyan nem kellett elérnem a gépet, nekem csak 3 óra vezetés volt a program a következő megállóig. Mire végeztünk Dani is befutott a reggelihez és látszott rajta hogy ő se aludt túl sokat az este. Reggeli után mindenki felhúzott a szobájába pakolni és kis idő múlva már mindenki a bőrönddel indulásra készen várta a reptéri fuvart a szálloda előtt. Engem kivéve, az én cuccom még fent volt a szobában, én nem csekkoltam ki. 11-ig még lehetett maradni úgyhogy én miután elköszöntem mindenkitől mentem is vissza a szobába aludni pár órát 11-ig. Sajnos emiatt Koppenhága ógy ahogy van kimaradt, nincs mese, ide majd vissza kell még jönni.

Másnap nagyjából mindenki egyszerre meg is érkezett reggelizni. Mindig jól esik egy kiadós reggeli egy mozgalmas este után! De sajnos a csomag még mindig sehol, na akkor most mi legyen, üljünk a szállodában amíg meg nem érkezik a csomag? Még mit nem, nézzük meg a hotel környékét és Malmöt nappal is! Tegnap egyedül megnéztem a várost, most megnézhetem a többiekkel is.

Miután eleget csavarogtunk Malmöben, ittunk itt-ott, ettünk is valamit visszaindultunk a szállodába. A bőrönd is megérkezett, úgyhogy lehetett készülődni. A pályaudvaron egy kis szerencsétlenkedés - hol a pénztár, mikor indul a vonat, melyik vágányról – megállapítottuk, hogy van még idő az indulásig úgyhogy ettünk még valamit nehogy aztán éhesek legyünk... Ja de hoppá, nekünk most svéd koronánk van de odaát dán korona kéne, pénzt is kell még akkor váltani, de hol lehet itt pénzt váltani? Szerintem ilyen szerencsétleneket mint mi még nem látott a malmöi pályaudvar! Ja, hogy kicsit többet ivott a társaság napközben mint kellett volna, hát az meglehet.

Becsekk és a szobába bepakolás után lementem a szálloda előcsarnokába és írtam a többieknek, hogy merre járnak, elvileg ekkortájt kellett leszállniuk a koppenhágai reptéren. Nem kellett sokat várnom a válaszra, gondoltam is hogy már biztosan a taxiban ülnek idefelé.

A sok szerencsétlenkedés ellenére viszonylag korán sikerült megérkezni a szállodához Wanderupban és a gyors városnézés után még arra is volt időm, hogy a recepción megkérdezzek ezt-azt Dániáról. A wanderupi szálloda különlegessége, legalábbis számomra, hogy eléggé kocsmajellegű volt az étkezdéje és ha nem tudtam volna, hogy ez egy szálloda akkor a recepciót simán bárpultnak nézem. Szóval elkezdtem érdeklődni Dániáról és hamar kaptam tanácsokat, tippeket mindenhonnan. Ez ám a segítőkészség! Az egyik legjobban kihangsúlyozott tanács, hogy mindig pöccre tartsam be a sebességkorlátozásokat különben nagyon mélyen bele kell majd nyúlnom a pénztárcámba. Tekintve, hogy ezt németek mondták, annak a fele se lesz tréfa, ha megbüntetnének! Fel akartak készíteni az utak pocsék minőségére is de ezeket leráztam annyival hogy Magyarországról jöttem, az otthoni utaknál biztosan jobbak Dániában az utak. Illetve meg is nyugtattak, hogy Dániában egyelőre (ezt nagyon ki is hangsúlyozták, hogy egyelőre) tényleg nem kell fizetni az autópályákon csak a hidakon viszont azok nagyon nem lesznek olcsók!

Spreewald után a következő megálló már Koppenhága vagyis Malmö lett volna. Két lehetőségem volt, komppal át a Balti-tengeren vagy végig szárazföldön haladva jó kis kerülőt bevállalva. Ha komppal mentem volna át Dániába akkor is legalább 8 óra lett volna az út. Ez azért annyira nem hangzott túl jól.

A Rakotzbrückétől mindössze 1 órás autózás után megérkeztem Burgba. Ez a kis városka Közép-Európa egy egyedülálló biorezervátumában, a Spreewaldban található. Ha a térképen megkeressük Spreewaldot egyből láthatjuk mitől is olyan különleges ez a hely. Számtalan patakkal átszelt parkszerű táj, melyet az eddigi parkokkal ellentétben a természet erői alakítottak ilyenre. Ebben a régióban az utolsó jégkorszakban itt még gleccserek voltak és ahogy ezek gleccserek visszahúzódtak és elolvadtak a víz által lerakott homokból alakultak ki a szigetek a lápos, mocssaras területekkel együtt. Később aztán az ember is kivette a részét a táj formálásából és ez vezetett oda, hogy mára a több évszázados művelés révén a szántókból, erdőkből valamint a majdnem 1300 km-es folyóhálózatból álló mozaik jött létre. Ennek megőrzése érdekében a táj 1990 óta bioszféra-rezervátum.