RoadTrips

RoadTrips

Eurotrip - Koppenhága és a Guns’n’Roses koncert

2017. október 29. - RoadtripGuy

Másnap nagyjából mindenki egyszerre meg is érkezett reggelizni. Mindig jól esik egy kiadós reggeli egy mozgalmas este után! De sajnos a csomag még mindig sehol, na akkor most mi legyen, üljünk a szállodában amíg meg nem érkezik a csomag? Még mit nem, nézzük meg a hotel környékét és Malmöt nappal is! Tegnap egyedül megnéztem a várost, most megnézhetem a többiekkel is.

Miután eleget csavarogtunk Malmöben, ittunk itt-ott, ettünk is valamit visszaindultunk a szállodába. A bőrönd is megérkezett, úgyhogy lehetett készülődni. A pályaudvaron egy kis szerencsétlenkedés - hol a pénztár, mikor indul a vonat, melyik vágányról – megállapítottuk, hogy van még idő az indulásig úgyhogy ettünk még valamit nehogy aztán éhesek legyünk... Ja de hoppá, nekünk most svéd koronánk van de odaát dán korona kéne, pénzt is kell még akkor váltani, de hol lehet itt pénzt váltani? Szerintem ilyen szerencsétleneket mint mi még nem látott a malmöi pályaudvar! Ja, hogy kicsit többet ivott a társaság napközben mint kellett volna, hát az meglehet.

A vonatozás Koppenhágába nyugisan telt, mondanom se kell ülőhely nem volt, ki lehet találni kikkel volt tele a szerelvény. Legalább innentől kezdve nem lesz gond, csak a tömeget kell majd követni.

Megérkeztünk a Telia Parken stadionhoz és pár szomjoltó után el is foglaltuk a helyünket. Az összes jegy elkelt, teltház volt. Még 2 előzenekar illetve kb. félóra várakozás indult a buli. Magáról a koncertről csak annyit írnék, hogy fergeteges volt, egy örök emlék marad. Élőben hallani a November Rain-t és a You could be mine-t felejthetetlen élmény volt!

Pár órával később jött a nagy kérdés: Hogyan jutunk vissza a hotelbe? Mutatom a problémát:

Nemrossz, de haladjunk sorban, hogy jutunk ki a stadionból? Ezt viszonylag könnyen megoldottuk, de innen hogyan tovább? Google Maps ajánlott egy útvonalat az állomásra és az első buszmegálló nincs is olyan messze. Már az odaút is egy kicsit kalandosra sikerült, nagyjából olyan körülményeket kell elképzelni mint a Lánchíd és a Batthyány tér közötti járda/bicikliút Budán csak fák nélkül, annyival fűszerezve hogy ami Budán villamossín az Koppenhágában úttest volt. Na itt szerencsétlenkedett egy fél stadionnyi ember. Oh és igen, itt is száguldoznak és cikáznak a gyalogosok között a bringások, akikből itt nagyságrendekkel több volt mint Budapesten. Valahogy túléltük a sétát a buszmegállóig, de ott aztán a menetrendet sehogy nem tudtuk értelmezni. Mit lehet ilyenkor tenni, meg kell kérdezni a helyieket. Nem volt nehéz kiszúrni őket, akin nem Guns’n’Roses pulcsi vagy póló volt az minden bizonnyal idevalósi. Több lehetőségünk is volt, mindenki választott magának valakit és attól kért útmutatást. Összeszedtük az infót és vártuk a megfelelő buszt. De hova lett Dani? Ő egy szőke csajhoz ment oda infóért és most sehol sincsenek. Egy vállrántással letudtuk ezt és vártuk a buszt.

Valami azt súgja, hogy ezt meg kell magyaráznom, miért vettük ilyen lazán, hogy egyikünk csak úgy eltűnt. Daniről tudni kell, hogy egy csajozógép. Amikor egy vidámparkban az éjszakai Horror Nights rendezvényen voltunk felültünk egy hullámvasútra. Úgy jött ki az ültetés, hogy Dani pont egy csaj mellé ült be. Mikor szálltunk le Dani telefonja már a csajnál volt és írta be számát a telefonba. Tegye fel a kezét aki már csajozott hullámvasúton menet közben! Szóval nem kispályás a srác. Hopp, itt a busz, kicsit sokan vannak rajta de azért valahogy bepaszíroztuk magunkat.

Megérkeztünk az első átszálláshoz, buszról le a metróba. Itt is tömeg volt, de ezzel nem foglalkoztunk, mégiscsak egy 50 ezres stadion közönsége szabadult rá a városra. Egy idő után feltűnt, hogy azok, akik nemrég jöttek le egy természetesen dán nyelvű bemondás után el is indulnak kifelé. Ismét elkezdtünk kérdezősködni. Valami gáz történt és a metró nem járt végig abba az irányba, ami nekünk kellene. Illetve nem is lehet tudni, hogy mikor jön a következő szerelvény. Csodálatos, akkor most hogyan tovább? András metrózna amíg csak lehet és onnan sétálna tovább a pályaudvarra, mi inkább a felszínen próbálkoztunk. Mivel a koppenhágai pályaudvaron úgyis minimum egy órát kellett volna várni ezért külön folytattuk.

Fent ismét Google Maps, meg is van a busz ami nekünk jó lesz. Kb 10 perc múlva jött is. Csakhogy fullra van pakolva és kicsit furán dől jobbra. Na se baj, jól lesz. Vagyis jó lett volna, ha a sofőr nem nézi el a padkát és hajt neki izomból, jobb első gumi óriási durranással megadja magát, mi pedig legfeljebb 2 méterre voltunk ráadásul pont abba az irányba amerre a levegő kidurrant a gumiból. Az még hagyján, hogy majd levitte a hajunk, a szerencsénk az volt hogy nem röpködtek mindenfelé gumidarabok mert akkor mi vészesen közel lettünk volna. Amint ebből az élményből magunkhoz tértünk megcsapta az orrunk a gyomorforgató bűz, ami a gumiból kijött, ilyen bűzt nem nagyon éreztem még. Lényeg, hogy ez a busz nem megy már sehova.

Na most akkor mi legyen? Séta? Időnk van bőven a következő vonatig Malmö felé és délután úgyse láttunk szinte semmit a városból. Legyen séta, de azért Péter bedobja, hogy figyeljük a taxikat! Látott ma este valaki egyáltalán taxit??? Nemigazán, najó, majd figyelünk amíg sétálunk. Persze az összes taxi, amit láttunk csurig volt. De ott egy taxi amiből épp most szállnak ki, spuri elkapni, megvan. Mondjuk a csodálatos angol tudásunkkal az indiai sofőrnek hogy a pályaudvarra mennénk mire egyből elkezd mentegetőzni, hogy foglalt, neki itt és itt kell lennie mert ott várja a kliens. Péter azért illedelmesen megkérdezte „Ha Malmöbe mennénk akkor is foglalt?” Najó, nem ilyen illedelmesen és nem is ezekkel a szavakkal kérdezte, de azt ide nem írhatom le és ez most annyira nem is lényeges. Jaaa, hogy Malmöbe mennénk akkor nem foglalt a taxi, üljünk csak nyugodtan be! Irány Malmö, nem lesz olcsó, de legalább időben visszajutunk a szállodába. Hoppá, Andrást is össze kéne szedni! Felhívtuk, hogy merre van, szerencsére még ugyanott várakozott a metróban. Amikor közeledtünk a taxival a megállóhoz már a fél megálló integetett, hogy leintse a taxit. Szegénykék hoppon maradtak, még a taxis is hessegette el őket, hiába na, zsíros fuvart fogott ki. András is a taxiban, mehetünk.

Erre az estére ennyi izgalom jutott, aminek szerintem nagy részét megúsztuk volna, ha a koppenhágai tömegközlekedési vállalat kicsit jobban felkészül a koncertre. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem állított be további buszokat és metrókat a forgalomba, aminek meg is lett az eredménye. Tömegnyomor a megállókban, tömegnyomor a buszokon és amíg a metró közlekedett, ott is tuti hogy mindig fullon volt a szerelvény.

A bejegyzés trackback címe:

https://roadtrips.blog.hu/api/trackback/id/13113698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása